2010. december 30., csütörtök

Sláger

Néha azt hiszem, sok semmi, sírni sem tudó, hidegszemű, formátlan gyermek jönne világra, ha a csecsemők nem fájdalomban születnének. Ami szép, legtöbbször szenvedésből jő elő, nem pedig léhaságból, örömből és boldogságból.
A jó slágerek is bánatból, vágyból, reményből állanak össze, nem elégedettségből, a nyugalom és biztonság kényelmességéből.
A zene  maga a szomorúság. Megkínozza az embert, lelkét csavarja, tereli, alakítja.
Miért van hogy sír az ember akkor is, ha nagy öröm éri? Sír, mert kínban születik a nagy öröm, midőn valami szépség suhintja meg a lelkét. Ez a helyzet a slágerekkel. Néha azt hiszem.


Néztem utánad,
hová is bújtál az évszakokban,
volt úgy, hogy féltem,
beborít a hó a hideg télben,

néztem utánad,
kitakar a szél, ha nem vigyázlak,
volt úgy, hogy vártam,
tegnapot, őszöket végig áztam.


2010. december 21., kedd

A sánta lány
 (Tamás vette észre)

Valami szépet hazudhatna róla,
mondaná a költőnek a sánta lány,
valami szépet hazudhatna róla,
ha már annyira tehetséges,
mondaná a költőnek a sánta lány,
kitalálhatná, mennyire kecses
a járása, mily könnyen libben el
a kirakatok előtt, s végig az úton,
amerre  sétál, szemének fényeivel,
valami szépet hazudhatna róla,
mondaná a költőnek a sánta lány,
de hallgat, cipője beszél helyette,
minden lépésnél nyikkan egyet,
mondja az igazságot, ilyet ki látott,
ezzel a hideg valóval kell neki immár
bejárni ezt az összetákolt,
és mégis tökéletes világot?

2010. december 19., vasárnap



Haiku


Tavaly a fecskénk 

nem tért vissza, remeg a
fán egy száraz ág.

2010. november 29., hétfő

Persze


Erre ti, persze

mondhatjátok,
ezzel az emberrel valami
baj van,
lám, idegei
hadban,
mint csapataink ötven
hatban,
mert ugye, azt állítom,
a jó vers világosabb a Napnál,
ipszilon imádja
ikszet,
valaki vett egy vastag
pixet,
fölírta fára, falra, én,
Kovács Péter
szeretem Jakab Juliskát
kéremszépen,
csak azt  nem
értem,
Jakab Juliska
mért nem
vési be fába, kőbe,
szeretem Kovács Pétert,
legalább egyszer
értesítené a világot,
hogy ő egy percig
kit is imádott,
erre ti,
persze,
mondhattok akármit,
de kinek van hozzá
mersze ?



2010. november 23., kedd

Lelkes közönség

Kis számú, de lelkes
közönség lesz
a temetésemen,
röppenő rigó,
perlekedő pap,
ki felrója bűneim,
néhány pálinka-szagú,
megbocsájtó
sírásó legény.
Sáros ősz lesz,
vagy tél, a megszokott,
tavasz, nyár,
egyremegy,
kevesen jönnek el,
hiszen az út
hegyre megy.
És lesz belőlem fű,
puha por talán,
fölkap a szél,
elvisz messzire,
de néha visszatérek
a fáradt ködökkel,
s mint aki jól végezte dolgát,
elterülök
a dombok oldalán.

2010. október 3., vasárnap



A tisztességes pálinkafőző

Uram,
kóstolja meg !
Tudom, hogy jó,
én főztem,
mondja a tisztességes
pálinkafőző.

Uram,
olvasson bele !
Tudom, hogy jó,
én írtam,
mondhatja-e a tisztességes
költő ?


2010. szeptember 10., péntek

A sablon

Nevével
fémjelzett
művészi
hitvallás
díjkiosztó
bizottság
szervezésében
gálaest
alapítvány
átadták
személyesen
kuratórium
felléptek
közreműködött
számos
számtalan,
ihletett
köszöntötték
beszélgetett
esemény
rangos
zongorán
kisért
lelkes
kimagasló
megérdemelten
kiemelte
hangsúlyozta
meghitt
hangulat
egybekötött
belépés
ingyenes.


2010. augusztus 17., kedd

Haiku

Szebb tájak hívták,
a macskánk elkóborolt,
félni jár haza.

2010. augusztus 9., hétfő

Pepita égbolt

Mikor még patakunk
mellett minden
jóformájú kő enyém volt,
s hozzám is tartozott 
a madár-pepita égbolt,
mikor a parti bokorból
rám lesett sok piros
bogyó,
nem tudtam, az élet
mily sebesen
fogyó,
és nincs út semerre,
mindenütt csak
út van,
ki indulni merne,
önmaga lesz
útban.


Napszám

Mintha napszámba járnék,
úgy kelek,
pedig lusta és szabad is
lehetek,
de akkor hogy telnek el
a hetek ?



2010. augusztus 8., vasárnap

Egy semmi nap

Istenem,
hová jutottam,
nincs egy jó szavam,
rossz sincs,
csak szemmel dicsérek,
bántok,
tekintetemmel,
mindegy
már nekem, a világ
mint megy,
indultam volna valamerre,
itt vagyok,
egy semmi nap
ez is, mint a
többi,
a tegnapokat be lehet véle
födni.


2010. augusztus 4., szerda


Virágos pizsama

A hírek jönnek, mennek,
virágos pizsamában ülök,
kényelmesen, valahol
tűz van éppen, lángban
a térkép Moszkva mellett,
füstben a régi tornyok,
mint esős éjjel után
a páráló boglyák,
nagy vizek mindenfelé,
csupa érdekesség,
meg is állapítom bölcsen:
van dolga a statisztikának,
ötven halott, száz, ezer,
valaki ép bőrrel úszta meg,
csoda, ha már lezuhant a gép,
merre gurulhatott a fekete doboz,
hát nem pont a zebrán
ütötte el, többé rá se lépek,
sípjába fujjon inkább a rendőr,
az új század most született,
máris fészkelődnek benne
a népek, nem helyes, mondja
a politikus, meg kell fékezni
mindent, mit képzelnek,
ki hagyta jóvá a mozgalmakat,
még az árak sincsenek kialakulva,
nyugtalan a piac, a tőzsde,
miért kell piszkálni a határokat,
minek a nagy elégedetlenség,
tündéri ez a dadogó bemondónő,
tessék megnézni a blúzát,
a feszülőt, majd megmondja ő,
mi a teendő, minden esetre
a hírek jönnek, mennek,
virágos pizsamában ülök,
kényelmesen, holnaptól
kerülni fogom a túlságosan sós,
zsíros, valamint az édes ételeket.


2010. július 18., vasárnap

Ha már a gondban

Ha már a gondban
ritkán találtam
a társam,
de kineveztek mindig
hibásnak,

valami érdemet
szerezni szerettem volna,
magamnak persze,
ki másnak,

hogy vizslatva vizsgálják
koponyámat, kik véletlen
kiásnak,

valami érdemet,
szerezni szerettem volna,
mielőtt fogaim sorra
kivásnak,
s nem dőlök neki
leborult fővel a léha
ivásnak,

valami érdemet
szerezni szerettem volna,
hogy a holnapra 
kilássak,

valami érdemet
szerezni szerettem volna.

Bárcsak
valaki el tudná hitetni velem,
nem lengnek hiába lobogva
a hársak.


2010. július 16., péntek

Bolond

Egy rokonom nem volt ép.
Az egyszerűség kedvéért
úgy hívták, bolond.
Nem figyelt arra senki,
néha miket mond.

Minden ember egy világ,
egyszersmind más világ is.
Éghet ezer gyertya,
mindenik másképpen világít.


2010. július 14., szerda

Mi öröme ?

Türelmetlen, mohó,
hát az vagyok:
mivégre fönt
a csillagok ?
A túlvilágot lesem,
de nem jön hír semmi sem,
az Urat kérdem,
ha számítása volt velem,
azért teremtett,
mért ó,
hogy nem terem tett,
általam, mely hozzá
méltó,

ráadásul
mi öröme abban,
ha meghalok?


2010. július 12., hétfő

A költő azt hiszi,

holnap 
nem szállanak föl a fecskék,
ha előbb ő versbe nem önti,
bizony a madarak
időnkint
föl szoktak szállani. 

2010. július 4., vasárnap


Magatartásom miatt

Attól van,
ha lassan minden kicsúszik
alólam,
magatartásom miatt,
mi mástól lenne,
a világ tökéletes,
agyon nem ütne senki
egy árva verébfiat,
kinek is telne
öröme benne,
attól van,
ha túl sok eső esik és barmok bőgnek
az ólban,
magatartásom miatt
oly nagy a hőség,
ha nyár van és hideg,
amikor eljön a tél,
attól van,
magatartásom miatt
halak fordulnak föl
a tóban
és fényes napsütést a fürge gyík
magának már nem remél,
attól van,
magatartásom miatt
bújt el a Hold, nem világít
az éjben, mint illene,
attól van,
magatartásom miatt
fakóbb a nyíló virág itt,
s amikor ősz sétál ki a nyárból
önfeledten, orra bukik
a hóban,
ha nem figyelmeztetem,
attól van,
magatartásom miatt
nem érik be a szőlő szeme,
csak szárad a gerezden,
csupa csalán, ahol én járok,
úgy látszik, ez létem eleme,
attól van,
hogy kerülnek rég a puha percek,
maholnap
minden kicsúszik
alólam,
magatartásom miatt,
attól van,
hányszor énekelte már nekem
szőrmentén szárnyaló
sok díszes kanári, boldog herceg,
attól van,
magatartásom miatt,
hát jól van,
ha csupán
attól van.


2010. július 1., csütörtök

Kosztolányi

Ma jó napom volt. Írtam négy oldalt. Aztán eszembe jutott Kosztolányi. És kihúztam két oldalt. Jobb lett az írásom. Sokkal jobb. Aztán kihúztam ismét egy oldalt. Még jobb lett az írásom. S hogy még jobb legyen, sorra húztam ki a mondatokat.
Megnéztem, mit ír Kosztolányi az írás rövidségéről. Hogy valami mégis maradjon az írásomból, ha már dolgoztam. Azt írja a mondatok kihúzásáról : „ Bizonyos írásokat csak így lehet kijavítani. Ilyenkor legfeljebb az író nevét szabad meghagynod. Ezt esetleg ki is lehet nyomtatni, vastag betűkkel, a munka nélkül, jeléül annak, hogy az illető csak szereplésre tart számot. Olyan vágy ez, melyet nem teljesíteni udvariatlanság.”
Igaza van ! Csupán szereplésre tartottam számot.
Ma jó napom volt. Írtam négy oldalt. Maradt ennyi : Elekes Ferenc.
Köszönöm néked, Kosztolányi !

2010. június 8., kedd

Fürge szolga

Reám tört a nagy okosság,
ki is jelentettem serényen :
ahogy az egész,
úgy tűnik el a rész is
pontot se tettem a fölfedezésre,
mint fürge szolga, ugrott a rím, hogy
a gyáva, s a merész is !

Szóval, az a helyzet,
szolgát tart a szolga,
mintha ezen kívül
más dolga se volna.

2010. június 5., szombat





Holott a koporsóban

Nehezen értelmezhetők
a színükkel visító portulák.
Anyámnak háza előtt, a krizántémban
késő ősszel még látok logikát.

Tessék mondani, minek tartjuk
a pajtában azt a rusnya ládát,
igen, azt, amelyik le van takarva,
hogy ne gondoljunk naponta
a hitvány halálra, van úgy,
én félek tőle valósággal,
holott a koporsóban
semmi nincs, tudom, talán
megsárgult széna, néhány szalmaszál,
esetleg pókok időznek benne,
kajtató legyek, ráérős molyok
ha rágnak ott, ki tudja,

én soha nem nyitottam föl a fedelét,
mert félek tőle valósággal,
nem a halál, a lét, s a nemlét
kérdése izgat, mint némely zsenit,
ki ott is hált saját koporsójában,
néha elgondolom, azt a mindenit,
hát nincs elég idő erre odaát ?

Nehezen értelmezhetők
a színükkel visító portulák,
a krizántémban késő ősszel
még látok logikát.
  
Ideges sorok a cenzúráról

    ( Dan Culcer kutatásait olvasva)

Ma nincs cenzúra. Legalábbis nálunk. Jó, hogy nincs. Mindenki leírhatja, amit gondol a világról. De vajon, leírja-e ? Mert ha leírja, meggyűlhet a baja. Nem úgy, hogy üldöz valakit a hatalom a gondolatai miatt. Hanem úgy, hogy besorolja őt a hatalom azok közé, akik a másik oldalon állanak. (Mindig van egy másik oldal!) Ha pedig valaki ott áll a másik oldalon, akkor akárhogyan gondolkodik, nem gondolkodik jól. Márpedig aki nem gondolkodik jól, azt félre kell állítani az útból. Mellőzni kell, elhallgatni, észre sem venni, ne zavarja a vizeket.

Ma nincs cenzúra. Legalábbis nálunk. De van öncenzúra ! Ez veszélyesebb a cenzúránál. Önmagától kell félnie a gondolkodónak ! Van-e nagyobb félelem annál, mint amikor az embernek önnön gondolataitól kell félnie ?

Leírja valaki azt a szót, hogy cigány. Aztán kijavítja romára. Működik benne a cenzúra. Leírja azt, hogy tömlöc. Aztán kijavítja Büntetés Végrehajtási Intézetre. Működik benne a cenzúra. Leírja azt, hogy bank. Aztán kijavítja Pénzintézetre. Működik benne a cenzúra.

Ezek a példák a lehető leghaloványabb példák. Mert működik bennem is a cenzúra. Mert ha most leírnám azt a szót, hogy...Dehogy írom le ! Ha leírnám, abban a percben zsidóbérenc lennék. Vagy náci. Középút nincs. A világ polarizálódott. Vagy ide tartozol, s akkor jól van, vagy oda, s akkor nincs jól.

Ez így csakugyan nincs jól !

Szép Ernő írja: “Nekem bizonyisten eszem ágában se volt, hogy zsidó leszek majd ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor kiszálltam: nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Egyszerűen elnevetném magam: csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki. Egész életemben zsidó legyek?! Tessék talán felosztani ezt, mint egy katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon mondjuk egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell a világon, hogy az ember zsidó is legyen, azonkívül hogy ember.”

Ma nincs cenzúra. Legalábbis nálunk. Jó, hogy nincs. Azért nem árt, ha minden gondolkodóban egy figyelmes cenzor is lakozik. Elkél egy figyelmes cenzor a háznál. Mert az, hogy valaki egyszerűen csak ember, bizony, kevés. Buta meglepetések várhatnak ránk ezen a világon.



2010. május 27., csütörtök






Így senki se látott

Valami könnyedebb
délutánra vágynék,
mikor rövid a gond
és hosszú az árnyék.

Csak nézném, hogy szárad
ingem, nincs is éle,
tovagurult egy gomb,
macska játszik véle.

Panyókára vetném
a bodzavirágot,
járnék önfeledten,
így senki se látott.




2010. május 21., péntek

Medesér felé menet

A csöppnyi hídig még jött velem
egy mondat, mit hallottam
mamánál a rádióban, nem
romlik tovább a nemzeti pénz, csak
erőssége csökken, sebaj,
nem, ezt a sebajt nem mondta
a rádió, én találtam ki, míg jöttem
a csöppnyi hídig, remélem nélküle
megyek tovább  Medesérig, hol
csönd fogad és várnak bomló
szilvafák, az lesz, nagy csönd,
sárgahasú béka csobban
csupán az Alba patakba,
ijesztvén vézna, hűs halat, valahol
volt itt egy kökénybokor, követ is
dobtam egykor innen messzire,
s kerestem négylevelű lóherét,
hogy szerencsém legyen, hát
látom, más lett a táj, egy domb
elköltözött, az árok másfelé vezet,
vizet cipeltem korsóban
hajdan itt, erre jól emlékezem,
mint részeg ember vittem
magammal lődörögve, révedek,
de józanít egy furcsa  hang, mely
elmenő autóból ömlik a
zsenge mezőre, nem romlik
tovább a nemzeti pénz, csak
erőssége csökken, a marton
megremeg a sápadt útilapi, hát
nem hagytam volna ott a csöppnyi
hídnál ezt a mondatot, miért,
hogy mégis jön velem 
talán egészen Medesérig ?


2010. május 20., csütörtök


Tanácsaim a Főnix irodalmi portálnak
Kijelölnék egy helyet, azzal a címmel, hogy Hyde Parkoló.
Bevezetném a sajtószabadságot. A Hyde Parkba. Hogy ott bárki szabadon elmondhassa a véleményét. Arról, amiről véleménye van. Ha nincs véleménye, olvassa el a reggeli újságokat. És alakítsa ki a saját véleményét ! Szabadon. Vagy kérdezze meg tőlem, mi legyen az ő saját véleménye. És én megmondanám neki, mi legyen. Szabadon. Mértéket tartva. Szemmértéket. Előbb megnézném, kiről van szó.Ha nem tetszene a kinézete valakinek, sugallanék néki valami ócska véleményt. Szekondhand véleményt. Legyen a Főnixben sajtószabadság !
És bevezetném a cenzúrát ! Nem engedném, hogy bárki azt írja bele a Főnixbe, hogy egyenlőre. Egyelőre helyett ! Csak akkor, ha kolbászt akar fölvágni nekünk egyenlő darabokra. Mert mi egyenlőek vagyunk !
És bevezetném az önéletrajzok reformját. Hogy senki se születhessen úgy általában Erdélyben. Ne sajátítsa ki születése ürügyén az egész Erdélyt magának. Szülessen egy városban. Akármelyik városban. Vagy faluban. Akármelyik faluban. Egy szimpla házban. Vagy emeletesben. Vagy a poliklinikán. Vagy egy bölcsőben. Krisztus sem átallotta bölcsőben születni. Mi az, hogy valaki Erdélyben született ? Szégyelli megnevezni szülővárosát? Vagy szülőfaluját? Vagy szülőpoliklinikáját? Vagy a bölcsőjét? Hogy miből volt az a bölcső? Fából-e, vagy műanyagból?
Bevezetném a fotográfusok zoomját. Előkerül valahonnan egy új név. Egy új költő. Egy új író. Mennék közelebb hozzá azzal a zoommal. Hogy lássuk, kiről van szó. Tart-e malacot? Vagy kanárit tart? És ültetett-e az erkélyre paradicsomot? Vagy csak leskelődik az erkélyéről? Hogy lássa, van-e tűz valahol. Vagy arra kíváncsi, száll-e föl a szomszédja lelkéből egy sóhajtás? Mennék közelebb hozzá. Ameddig lehet.
Blog-bog dolog

Dúskálok a blogokban. Két blogom is van. Úgymint egyes számú és kettes számú. Blogjaim meg vannak számlálva.
Minden blog egy dolog. Egy bog az életem vékony kötelén.

Mert :
még az egyes számú blogomat sem tudom tisztességesen megművelni. Van, amikor van kedvem a műveléshez, van, amikor nincs kedvem. Olyan a hangulatom, mint Tamási Hullámzó völegénye. Tétova. Előveszek valamit, s egy perc múlva teszem tova. Ide-oda.

Ez a kettes számú blogom. Majdnem üres. Megnyitottam, mint egy spájszot, hátha lesz, amit ide betegyek. Az a címe ugye, hogy MONDAT. Szép és egyszerű cím. Mondhat akárki, amit akar. Szép és egyszerű. De egyszerűen nincs, amit ide betegyek.

Hacsak :
nem ezeket a sorokat.


2010. május 11., kedd


Sorok, a Káfé kérésére


Curriculum vitae

Hétfői napon születtem, harmincötben. Keletsiménfalván, tehát Felszegben. A Nyikó bal partján kuporgó, kicsiny házban. Rusnya gyermek voltam, azt mondták, legjobb, ha beledobnak a patakunkba. Zsuzsika néném, az okos Gruer felesége szerint egy macskakölyköt sem szép cselekedet beledobni a vízbe. Így maradtam meg. Kár. Abban az időben még szép, tiszta vize volt a patakunknak.
Most már szép vagyok. És okos. Mint az öreg Gruer. Bejártam egész Alszeget. De az is csak olyan, mint Felszeg.
Mindenütt jó ezen a világon. Azért mégis, röptereken érzem magam legjobban. A kertünk végében. Ahol a fűzfák a víz fölé hajolnak. Csak nézem, amint le és fölszállnak a szitakötők.


2010. május 10., hétfő


Kenyéren és vízen


Végignézek egy házsoron,
Uram,
ez nem az én városom !
Utam,
néha elvisz oda,
ahol születtem, ott
most is nő laboda,
de már senki nem
izen,
verseim is úgy élnek csak :
kenyéren és
vízen.


2010. április 28., szerda






Boldog poéta


Jó dolga van
a boldog poétának,
ki barkákkal babrál
ebben az ideget tépő,
szeles időben,

Istenem,
hol is terem meg
a boldog poéta,
miféle réteken,
hogy fejét simogassam,
ha már a vállát
nem is verem meg ? 

2010. március 28., vasárnap



Bezzeg, Dubajban

Mondom, szűk ez a város,
alig férek benne,
kevés a ház, az utca,
hová is menekülnék, ha baj van,

bezzeg, Dubajban -

mondom, szűk ez a város,
akár az ingem,
szorít hónaljban,
magasabb tornyok,
nagyobb plakátok
kellenének, több fény
és mélyebb árnyék
a megállóban,
ha éppen buszra várnék,


hol vannak a nagy terek,
hogy fölvonuljak,
világot szidni,
s elromlott napjaim,

bezzeg, Dubajban -

mondom, szűk ez a város,
kevés a park, a tömlec,
több villanydrót kellene
fönt, a levegőbe,
hosszabb kanális földbe,
tetőre vastagabb csatorna,
jaj, ha látnátok,

mi van Dubajban,

tessék, épp süvít egy mentő,
abból is több kell,
minden sarokra kettő,

mondom, szűk ez a város,
egymást üti el
kint a sok művelt fő,
hűvös templomokba
jár a kultúra, félek,
maholnap egészen átitat
a rámspriccelt gondolat,
ha marad még bennem áhitat,

bezzeg, Dubajban...


2010. március 11., csütörtök

Vélemény


Szakembere vagyok
a meghalásnak  :
fölkapom fejem, ha hallom,
valahol ásnak.

Csak életből van egy,
amíg még lángol
és a halálból,
lehet, hogy egyremegy.

A kettő között bűnök vannak,
más-más valahány,
ennek erény, mi érdem annak,
minden csak talány.