Pepita égbolt

Mikor még patakunk

mellett minden

jóformájú kő enyém volt,

s hozzám is tartozott 

a madár-pepita égbolt,

mikor a parti bokorból

rám lesett sok piros

bogyó,

nem tudtam, az élet

mily sebesen

fogyó,

és nincs út semerre,

mindenütt csak

út van,

ki indulni merne,

önmaga lesz

útban.