Most is csak féltemben írom e sorokat, helybéli szakképzetlen
istenekhez imádkoztam pirinyó életemért, számkivetett, szélfútta kökénybokorhoz
fohászkodtam, hittem, hatalma van minden teremtménynek, szóltam sárban heverő
leveleknek, vigyázzanak, ha elesem, fejem be ne törjem, hátha még hazaérek,
nincs kihez folyamodni, mindenki idegen, aki fent van, azért van ott, hogy ne
legyen idelent.
2021. december 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)