Holott a koporsóban
Nehezen értelmezhetők
a színükkel visító portulák.
Anyámnak háza előtt, a krizántémban
késő ősszel még látok logikát.
Tessék mondani, minek tartjuk
a pajtában azt a rusnya ládát,
igen, azt, amelyik le van takarva,
hogy ne gondoljunk naponta
a hitvány halálra, van úgy,
én félek tőle valósággal,
holott a koporsóban
semmi nincs, tudom, talán
megsárgult széna, néhány szalmaszál,
esetleg pókok időznek benne,
kajtató legyek, ráérős molyok
ha rágnak ott, ki tudja,
én soha nem nyitottam föl a fedelét,
mert félek tőle valósággal,
nem a halál, a lét, s a nemlét
kérdése izgat, mint némely zsenit,
ki ott is hált saját koporsójában,
néha elgondolom, azt a mindenit,
hát nincs elég idő erre odaát ?
Nehezen értelmezhetők
a színükkel visító portulák,
a krizántémban késő ősszel
még látok logikát.