2010. június 8., kedd

Fürge szolga

Reám tört a nagy okosság,
ki is jelentettem serényen :
ahogy az egész,
úgy tűnik el a rész is
pontot se tettem a fölfedezésre,
mint fürge szolga, ugrott a rím, hogy
a gyáva, s a merész is !

Szóval, az a helyzet,
szolgát tart a szolga,
mintha ezen kívül
más dolga se volna.

2010. június 5., szombat





Holott a koporsóban

Nehezen értelmezhetők
a színükkel visító portulák.
Anyámnak háza előtt, a krizántémban
késő ősszel még látok logikát.

Tessék mondani, minek tartjuk
a pajtában azt a rusnya ládát,
igen, azt, amelyik le van takarva,
hogy ne gondoljunk naponta
a hitvány halálra, van úgy,
én félek tőle valósággal,
holott a koporsóban
semmi nincs, tudom, talán
megsárgult széna, néhány szalmaszál,
esetleg pókok időznek benne,
kajtató legyek, ráérős molyok
ha rágnak ott, ki tudja,

én soha nem nyitottam föl a fedelét,
mert félek tőle valósággal,
nem a halál, a lét, s a nemlét
kérdése izgat, mint némely zsenit,
ki ott is hált saját koporsójában,
néha elgondolom, azt a mindenit,
hát nincs elég idő erre odaát ?

Nehezen értelmezhetők
a színükkel visító portulák,
a krizántémban késő ősszel
még látok logikát.
  
Ideges sorok a cenzúráról

    ( Dan Culcer kutatásait olvasva)

Ma nincs cenzúra. Legalábbis nálunk. Jó, hogy nincs. Mindenki leírhatja, amit gondol a világról. De vajon, leírja-e ? Mert ha leírja, meggyűlhet a baja. Nem úgy, hogy üldöz valakit a hatalom a gondolatai miatt. Hanem úgy, hogy besorolja őt a hatalom azok közé, akik a másik oldalon állanak. (Mindig van egy másik oldal!) Ha pedig valaki ott áll a másik oldalon, akkor akárhogyan gondolkodik, nem gondolkodik jól. Márpedig aki nem gondolkodik jól, azt félre kell állítani az útból. Mellőzni kell, elhallgatni, észre sem venni, ne zavarja a vizeket.

Ma nincs cenzúra. Legalábbis nálunk. De van öncenzúra ! Ez veszélyesebb a cenzúránál. Önmagától kell félnie a gondolkodónak ! Van-e nagyobb félelem annál, mint amikor az embernek önnön gondolataitól kell félnie ?

Leírja valaki azt a szót, hogy cigány. Aztán kijavítja romára. Működik benne a cenzúra. Leírja azt, hogy tömlöc. Aztán kijavítja Büntetés Végrehajtási Intézetre. Működik benne a cenzúra. Leírja azt, hogy bank. Aztán kijavítja Pénzintézetre. Működik benne a cenzúra.

Ezek a példák a lehető leghaloványabb példák. Mert működik bennem is a cenzúra. Mert ha most leírnám azt a szót, hogy...Dehogy írom le ! Ha leírnám, abban a percben zsidóbérenc lennék. Vagy náci. Középút nincs. A világ polarizálódott. Vagy ide tartozol, s akkor jól van, vagy oda, s akkor nincs jól.

Ez így csakugyan nincs jól !

Szép Ernő írja: “Nekem bizonyisten eszem ágában se volt, hogy zsidó leszek majd ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor kiszálltam: nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Egyszerűen elnevetném magam: csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki. Egész életemben zsidó legyek?! Tessék talán felosztani ezt, mint egy katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon mondjuk egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell a világon, hogy az ember zsidó is legyen, azonkívül hogy ember.”

Ma nincs cenzúra. Legalábbis nálunk. Jó, hogy nincs. Azért nem árt, ha minden gondolkodóban egy figyelmes cenzor is lakozik. Elkél egy figyelmes cenzor a háznál. Mert az, hogy valaki egyszerűen csak ember, bizony, kevés. Buta meglepetések várhatnak ránk ezen a világon.