Haiku

Szebb tájak hívták,

a macskánk elkóborolt,

félni jár haza.

Pepita égbolt

Mikor még patakunk

mellett minden

jóformájú kő enyém volt,

s hozzám is tartozott 

a madár-pepita égbolt,

mikor a parti bokorból

rám lesett sok piros

bogyó,

nem tudtam, az élet

mily sebesen

fogyó,

és nincs út semerre,

mindenütt csak

út van,

ki indulni merne,

önmaga lesz

útban.

Napszám

Mintha napszámba járnék,

úgy kelek,

pedig lusta és szabad is

lehetek,

de akkor hogy telnek el

a hetek ?

Egy semmi nap

Istenem,

hová jutottam,

nincs egy jó szavam,

rossz sincs,

csak szemmel dicsérek,

bántok,

tekintetemmel,

mindegy

már nekem, a világ

mint megy,

indultam volna valamerre,

itt vagyok,

egy semmi nap

ez is, mint a

többi,

a tegnapokat be lehet véle

födni.

Virágos pizsama

A hírek jönnek, mennek,

virágos pizsamában ülök,

kényelmesen, valahol

tűz van éppen, lángban

a térkép Moszkva mellett,

füstben a régi tornyok,

mint esős éjjel után

a páráló boglyák,

nagy vizek mindenfelé,

csupa érdekesség,

meg is állapítom bölcsen:

van dolga a statisztikának,

ötven halott, száz, ezer,

valaki ép bőrrel úszta meg,

csoda, ha már lezuhant a gép,

merre gurulhatott a fekete doboz,

hát nem pont a zebrán

ütötte el, többé rá se lépek,

sípjába fujjon inkább a rendőr,

az új század most született,

máris fészkelődnek benne

a népek, nem helyes, mondja

a politikus, meg kell fékezni

mindent, mit képzelnek,

ki hagyta jóvá a mozgalmakat,

még az árak sincsenek kialakulva,

nyugtalan a piac, a tőzsde,

miért kell piszkálni a határokat,

minek a nagy elégedetlenség,

tündéri ez a dadogó bemondónő,

tessék megnézni a blúzát,

a feszülőt, majd megmondja ő,

mi a teendő, minden esetre

a hírek jönnek, mennek,

virágos pizsamában ülök,

kényelmesen, holnaptól

kerülni fogom a túlságosan sós,

zsíros, valamint az édes ételeket.