Bezzeg, Dubajban

Mondom, szűk ez a város,

alig férek benne,

kevés a ház, az utca,

hová is menekülnék, ha baj van,

bezzeg, Dubajban -

mondom, szűk ez a város,

akár az ingem,

szorít hónaljban,

magasabb tornyok,

nagyobb plakátok

kellenének, több fény

és mélyebb árnyék

a megállóban,

ha éppen buszra várnék,

hol vannak a nagy terek,

hogy fölvonuljak,

világot szidni,

s elromlott napjaim,

bezzeg, Dubajban -

mondom, szűk ez a város,

kevés a park, a tömlec,

több villanydrót kellene

fönt, a levegőbe,

hosszabb kanális földbe,

tetőre vastagabb csatorna,

jaj, ha látnátok,

mi van Dubajban,

tessék, épp süvít egy mentő,

abból is több kell,

minden sarokra kettő,

mondom, szűk ez a város,

egymást üti el

kint a sok művelt fő,

hűvös templomokba

jár a kultúra, félek,

maholnap egészen átitat

a rámspriccelt gondolat,

ha marad még bennem áhitat,

bezzeg, Dubajban...

Vélemény

Szakembere vagyok

a meghalásnak  :

fölkapom fejem, ha hallom,

valahol ásnak.

Csak életből van egy,

amíg még lángol

és a halálból,

lehet, hogy egyremegy.

A kettő között bűnök vannak,

más-más valahány,

ennek erény, mi érdem annak,

minden csak talány.

Tavasz

Nem csak virágok,

májfoltok, szeplők

jönnek elő most

a nagyvilágon,

talán éppen ők

a főszereplők,

boldog, ki lekési miattuk

az utolsó villamost.

Születésnap

A Káfé internetes portál szerkesztőinek

és minden munkatársának, a szép

megemlékezésért.

Hetvenöt éves vagyok ma.

Ha iskola volnék, nem egy vénember,

minden ablakszemem ragyogna,

ünnepi hangulatok ülnének be

a megkopott, ódon padokba.

A kapunál lombok lengenének,

verset mondana valaki,

s talán lehetne hallani,

felém is száll halk, szomorú ének.

Most inthetnék zsebkendővel

sok elfutott esztendőnek,

dehát a kor nem nagy érdem,

csoda, hogy ezt is megértem.

Marosvásárhely, 2010, március 4.

Lógó pók    

Mint ez a vers,

oly egyszerű

az életem :

nem tartozom sehová

és persze, senkinek.

Ti nem tudjátok,

hol lakom,

én sem, hogy

merre jártok, s miért,

utcára nem néz

ablakom.

Lógó pók fáradt legyet

fölöttem úgy ölel meg,

mint akik végre

egymásra lelnek.