Ladányi
És ha most elgondolom,
mekkorákat ittunk mi, hárman,
Lazics, Ladányi, s jómagam,
a Berlin-nevű, bukaresti restiben,
-a hetvenes években,-
mikor már nem lebbentek a lányok
szoknyái, mert a szűk lett a divat,
s a mozdulat, hogy rántottak
mindegyre rajta, lefelé,
s már felejtették, a rántotta
levesbe kell-é?
Mi is siettünk inni, s enni,
életünk nem volt több a percnél,
utána pedig semmi, semmi.
