Tanácsaim a Főnix irodalmi portálnak

Kijelölnék egy helyet, azzal a címmel, hogy Hyde Parkoló.

Bevezetném a sajtószabadságot. A Hyde Parkba. Hogy ott bárki szabadon elmondhassa a véleményét. Arról, amiről véleménye van. Ha nincs véleménye, olvassa el a reggeli újságokat. És alakítsa ki a saját véleményét ! Szabadon. Vagy kérdezze meg tőlem, mi legyen az ő saját véleménye. És én megmondanám neki, mi legyen. Szabadon. Mértéket tartva. Szemmértéket. Előbb megnézném, kiről van szó.Ha nem tetszene a kinézete valakinek, sugallanék néki valami ócska véleményt. Szekondhand véleményt. Legyen a Főnixben sajtószabadság !

És bevezetném a cenzúrát ! Nem engedném, hogy bárki azt írja bele a Főnixbe, hogy egyenlőre. Egyelőre helyett ! Csak akkor, ha kolbászt akar fölvágni nekünk egyenlő darabokra. Mert mi egyenlőek vagyunk !

És bevezetném az önéletrajzok reformját. Hogy senki se születhessen úgy általában Erdélyben. Ne sajátítsa ki születése ürügyén az egész Erdélyt magának. Szülessen egy városban. Akármelyik városban. Vagy faluban. Akármelyik faluban. Egy szimpla házban. Vagy emeletesben. Vagy a poliklinikán. Vagy egy bölcsőben. Krisztus sem átallotta bölcsőben születni. Mi az, hogy valaki Erdélyben született ? Szégyelli megnevezni szülővárosát? Vagy szülőfaluját? Vagy szülőpoliklinikáját? Vagy a bölcsőjét? Hogy miből volt az a bölcső? Fából-e, vagy műanyagból?

Bevezetném a fotográfusok zoomját. Előkerül valahonnan egy új név. Egy új költő. Egy új író. Mennék közelebb hozzá azzal a zoommal. Hogy lássuk, kiről van szó. Tart-e malacot? Vagy kanárit tart? És ültetett-e az erkélyre paradicsomot? Vagy csak leskelődik az erkélyéről? Hogy lássa, van-e tűz valahol. Vagy arra kíváncsi, száll-e föl a szomszédja lelkéből egy sóhajtás? Mennék közelebb hozzá. Ameddig lehet.