Medesér felé menet

A csöppnyi hídig még jött velem

egy mondat, mit hallottam

mamánál a rádióban, nem

romlik tovább a nemzeti pénz, csak

erőssége csökken, sebaj,

nem, ezt a sebajt nem mondta

a rádió, én találtam ki, míg jöttem

a csöppnyi hídig, remélem nélküle

megyek tovább  Medesérig, hol

csönd fogad és várnak bomló

szilvafák, az lesz, nagy csönd,

sárgahasú béka csobban

csupán az Alba patakba,

ijesztvén vézna, hűs halat, valahol

volt itt egy kökénybokor, követ is

dobtam egykor innen messzire,

s kerestem négylevelű lóherét,

hogy szerencsém legyen, hát

látom, más lett a táj, egy domb

elköltözött, az árok másfelé vezet,

vizet cipeltem korsóban

hajdan itt, erre jól emlékezem,

mint részeg ember vittem

magammal lődörögve, révedek,

de józanít egy furcsa  hang, mely

elmenő autóból ömlik a

zsenge mezőre, nem romlik

tovább a nemzeti pénz, csak

erőssége csökken, a marton

megremeg a sápadt útilapi, hát

nem hagytam volna ott a csöppnyi

hídnál ezt a mondatot, miért,

hogy mégis jön velem 

talán egészen Medesérig ?