Kosztolányi

Ma jó napom volt. Írtam négy oldalt. Aztán eszembe jutott Kosztolányi. És kihúztam két oldalt. Jobb lett az írásom. Sokkal jobb. Aztán kihúztam ismét egy oldalt. Még jobb lett az írásom. S hogy még jobb legyen, sorra húztam ki a mondatokat.

Megnéztem, mit ír Kosztolányi az írás rövidségéről. Hogy valami mégis maradjon az írásomból, ha már dolgoztam. Azt írja a mondatok kihúzásáról : „ Bizonyos írásokat csak így lehet kijavítani. Ilyenkor legfeljebb az író nevét szabad meghagynod. Ezt esetleg ki is lehet nyomtatni, vastag betűkkel, a munka nélkül, jeléül annak, hogy az illető csak szereplésre tart számot. Olyan vágy ez, melyet nem teljesíteni udvariatlanság.”

Igaza van ! Csupán szereplésre tartottam számot.

Ma jó napom volt. Írtam négy oldalt. Maradt ennyi : Elekes Ferenc.

Köszönöm néked, Kosztolányi !