Magatartásom miatt

Attól van,

ha lassan minden kicsúszik

alólam,

magatartásom miatt,

mi mástól lenne,

a világ tökéletes,

agyon nem ütne senki

egy árva verébfiat,

kinek is telne

öröme benne,

attól van,

ha túl sok eső esik és barmok bőgnek

az ólban,

magatartásom miatt

oly nagy a hőség,

ha nyár van és hideg,

amikor eljön a tél,

attól van,

magatartásom miatt

halak fordulnak föl

a tóban

és fényes napsütést a fürge gyík

magának már nem remél,

attól van,

magatartásom miatt

bújt el a Hold, nem világít

az éjben, mint illene,

attól van,

magatartásom miatt

fakóbb a nyíló virág itt,

s amikor ősz sétál ki a nyárból

önfeledten, orra bukik

a hóban,

ha nem figyelmeztetem,

attól van,

magatartásom miatt

nem érik be a szőlő szeme,

csak szárad a gerezden,

csupa csalán, ahol én járok,

úgy látszik, ez létem eleme,

attól van,

hogy kerülnek rég a puha percek,

maholnap

minden kicsúszik

alólam,

magatartásom miatt,

attól van,

hányszor énekelte már nekem

szőrmentén szárnyaló

sok díszes kanári, boldog herceg,

attól van,

magatartásom miatt,

hát jól van,

ha csupán

attól van.