Úton, betegen

Most is csak féltemben írom e sorokat, helybéli szakképzetlen istenekhez imádkoztam pirinyó életemért, számkivetett, szélfútta kökénybokorhoz fohászkodtam, hittem, hatalma van minden teremtménynek, szóltam sárban heverő leveleknek, vigyázzanak, ha elesem, fejem be ne törjem, hátha még hazaérek, nincs kihez folyamodni, mindenki idegen, aki fent van, azért van ott, hogy ne legyen idelent.

A pezsgőspohárról kiderült

Székely-Benczédi Endre
verseiről

Mostanában annyi nyálas, szipogó, könnyes, remegő verset írnak a költők, az ember azt hinné, minden apró zsebük tele van zsebkendővel, amiket állandóan dugdosnak a világ elől. Csak a lelküket tárják az olvasó elé, hogy lássa, micsoda érzelmi gazdagság van odabent: nyíló virágok, lombjukat hullató fák, röppenő madarak, csobogó patakok, szélben lehajló fűszálak, morajló tenger, égbe meredő sziklák, titkos barlangok, ahová elhúzódnak bánatukban, midőn szótlanul elment a kedves.
És akkor jön valaki, s könnyedén elénk dob egy darabos mondatot:”Meghívhatnálak egy sörös dobozba sörnek.” Vagy egy másik darabos mondatot:”A pezsgőspohárról kiderült, hogy nem áll meg a talpán.”És hozzá teszi: „Én sem. A pincér sem. A takarítónő sem.”
És akkor jövök én, az olvasó és azt mondom, ezek a versek megállnak a talpukon, s a költő is meg a saját lábán, még akkor is, ha úgy gondolja:”Lassan az sem számít, hogy merrefelé tartunk. Adott a meder, amit életünknek vájtunk.”
Ezek jó versek! Ennek a költőnek nincs tele a zsebe telesírt zsebkendővel.

A magasban

Elekes Ferenc: Ahol élek

Itt vagyok most, fönt, valahol a magasban,
- ahol állítólag a haza is van -,
az út, amelyen jártam eddig,
lassan kicsúszott alólam,

nem jó a levegő itt, fönt, a magasban,
- ahol állítólag a haza is van -,
ellátni innen egészen Pestig,
csak nézem, hogy mit nézzek,

nem látok semmit, ami vonzana,
pedig állítólag itt van a haza,
csak itt, valahol a magasban.

Páskándi Géza emlékére

                                                                                     Foto: Cultúra.hu

https://www.youtube.com/watch?time_continue=225&v=nPLhDuLmDgQ


(Most lenne 85 éves)             

Elekes Ferenc

Az utolsó mondatért

                        Megtiltom a feltámadásom

                        (Páskándi Géza: Első feltámadás, 1971)

Azt hiszem,

minden azért van:                              

az utolsó mondatért.

Az élet is azért van, 
nem azért,

hogy bízva bízzunk,

hogy otthon legyünk benne,

hogy megmaradjunk,

hanem az utolsó mondatért.

Mert ez jelenti az embert.

A bentrekedt légy is

bízva bízik, hogy kijut valahogy,

ezért csapódik százszor

az ablak üvegéhez,

a csiga is azért hordozza házát,

hogy otthon legyen benne,

a giliszta földbe bújik önként

hogy el ne tapossák, s maradjon

amíg lehet föld felett és föld alatt,

csupán az ember él

az utolsó mondatért.

Marosvásárhely, 2018 május

MONDAT

Halottabb halott

Megeszi életemet, most eszi éppen,

pedig egy jó barátért

odaadnék húsz mázsa lingvisztikát,

írtam egy halovány, tétova cikket,

karóval jött nekem valaki,

vegyem tudomásul…

Nem veszek semmit tudomásul,

szálkás tollával jegyezze csak be,

amit éppen akar,

még szerencse, hogy Anna örök,

s egy távoli barátom írja,

jobban esik néki a reggeli kávé,

ha látja, még élek,

most hiszem el csak, kerek a Föld,

mert érzem, lecsúszom róla,

ha egy csöppet nem figyelek,

már nem is szállingóznak

a fák levelei kint az udvaromon,

csöndesen, mint máskor,

imbolyogva  a puha szélben,

ömlenek inkább,

mintha lelökték volna őket az égből,

ellepik ezt a várost,

el Európát,

még mielőtt fölérnék a balavásári hegyre,

hogy ott megálljak, valahogy úgy,

mint az a gyermek a belga,

a pisilős  manöken,

s ha mégis fölérnék végre

a balavásári hegyre,

vennék egy nagy koszorú

vörös, kibédi hagymát,

de félek, csak sánta haikut találnék ott

az erdő szélén, az úton,

hol szeplős cigányleánykák

szokták árulni apró kosarakban

a sok kicsi, pettyes bogyót,

a kéklő kökényt és áfonyát,

mert Kibéden,

mondják a helybeliek,

tűfoknyi verseket termel

kertjében a költő,

nem pedig édes és vörös hagymát,

mint régen, de hagyjuk,

nem is futok tovább

ezekkel a kusza sorokkal,

elvették kedvem

a csepergős, hűvös, könnyes idők,

s a szúrósra hegyezett szavak,

mert valaki szerint

hazafibb kellene lennem,

s persze, halottabb halott,

amikor meghalok.

      Elsöprő többség

Az elsöprő többség nem söpört el egészen,  

vár még

a percre, hátha egyszer, mint ő, épp olyanná

válnék.

Az elsöprő többség, akár a lenge lány,

fess lett,

de azért tudja jól, hogy tudom róla régen :

feslett.

Az elsöprő többség szeretne összegyűrni,

többrét.

Reám is bízhatná, mindenki maga ássa

gödrét.

Intenzív osztályon

 

Ady gőgje

Egy rakás ország

fekszik mellettem

– az intenzív osztályon,–

gyanús ez a csönd,

még Ady gőgjét is

lassan fölszívják

a láztól gyűrött,

nemzeti párnák…

Csak itt

Csak itt

Csak itt somolygok magamban,

mennyi író, mennyi költő!

Ó, és akik számba veszik,

melyik férfi és melyik nő!

Pozitív hozzáállás

Osztálytársak voltunk

           (az intenzíven)

–Mennyi boldogságra van szüksége

egy embernek?

–Nekem elég, ha végig megyek a téren,

s csak kétszer esem el…

–Nem sok, ennyi elég neked?

–Bőven elég,

valaki mindig fölemel !

Az idő hatalma

Alzheimer

Azt mondta,

mérget vesz  rá,

annyira  biztos

az  igazában.

Aztán mérgében

bevette  a mérget,

mert elfelejtette,

miben volt igaza.

Mondhatni mindent

Téli este

Mentünk a ködben,

csak annyit láttunk a világból,

amennyit ismertünk belőle,

mondhatni semmit.

De láttunk mégis egy fagyott

madarat, koldust, tántorgó

részeget, hunyorgó fényt,

mondhatni mindent.

Pont

Pontosabban: fordulópont.

Mától már nyugodtan lehet félni. Ó, nem a fegyverektől, nem az erőszaktól! 

Hanem a butaságtól. A gyávaságtól.

A fegyverek okosak és ameddig működnek, bátrak. De ha rájuk szólnak, elhallgatnak.

A buta emberre, a gyávára nem szabad rászólni. Mert attól magából kikelve ordít és eltapos. Vagy hagyja, hogy eltapossanak. Ha bajban vagy, fejét elfordítja.

Egy szó jelentése

Boldogság

Hát ez a szó,

vajon, mit jelent?

Fönt járni valahol,

vagy csak úgy

lenni, idelent?

Hogy él,

ne higgye senki.

Csak éppen húzzuk az időt…

             

Látogass meg

Szívemhez közel

kerültél,

látogass meg,

nincs messze a lelkem,

csak egy köpés.

A nagy család

Öröklés

Ősi, nagy családok

szokását csodáltam

mindég,

midőn a gyermekek

a szülők mesterségét

híven tovább vitték.

Magam csodálom

most már, mert lám,

ősi, nagy család lettem;

folytatom, mit rám hagyott

anyám, marékkal szedem

a sok lejárt pirulát.

Profil

Valami nagy baj

zúdult a világra,

jól látta ezt

az istenadta,

erejét nem kímélve,

segített rajta:

profilképét a fészbukon

megváltoztatta.

Agyunkban bogarak nélkül

Pokol

Agyunkban bogarak nélkül

nem lehet élni,

mondta  a csehek írója,

ki jóban volt a sörrel és sok

furcsa bogárral.

Ahány székfoglaló,

rád nyomja székletét,

mondta egy jó költőnk,

aki megtanult úszni,

szemben az árral.

Ki keres, talál valahol

néhány éles elméjű,

kényes koponyát,

s ha elvekben elmélyül,

na, az a pokol.

Robert Rozsgyesztvenszkij

             

Annyi márvány

                                          

Ezen a csöppnyi földön

                                     egyszer

élt egy pöttöm ember.

Piciny táskával

                                     látták,

kis hivatalba

                                    menni.

Fizetése is kicsi volt,

                                  szinte semmi.

Tenyérnyi ablakán

                                 egy reggel

valami kis háború zörrent,

úgy tűnt, nem is kell

                                 számba venni.

Kicsi géppisztolyt kapott,

kicsi csizmát,

a sapka is kicsi volt,

s a köpeny is kicsi.

…De amikor elesett a rohamban                                             

csúnyán és ostobán,

                                     

                                    mondják,

nem volt a földön

                             annyi márvány,

hogy szobor-mását

teljes nagyságban

                                    kifaragják.

Fordította: Elekes Ferenc

Karón varjú

Csak kérdezem itt, ni:

láttál karón varjat?

Azon akarsz ütni,

ki nem ütött rajtad?