Ha már a gondban

Ha már a gondban

ritkán találtam

a társam,

de kineveztek mindig

hibásnak,

valami érdemet

szerezni szerettem volna,

magamnak persze,

ki másnak,

hogy vizslatva vizsgálják

koponyámat, kik véletlen

kiásnak,

valami érdemet,

szerezni szerettem volna,

mielőtt fogaim sorra

kivásnak,

s nem dőlök neki

leborult fővel a léha

ivásnak,

valami érdemet

szerezni szerettem volna,

hogy a holnapra 

kilássak,

valami érdemet

szerezni szerettem volna.

Bárcsak

valaki el tudná hitetni velem,

nem lengnek hiába lobogva

a hársak.

Bolond

Egy rokonom nem volt ép.

Az egyszerűség kedvéért

úgy hívták, bolond.

Nem figyelt arra senki,

néha miket mond.

Minden ember egy világ,

egyszersmind más világ is.

Éghet ezer gyertya,

mindenik másképpen világít.

Mi öröme ?

Türelmetlen, mohó,

hát az vagyok:

mivégre fönt

a csillagok ?

A túlvilágot lesem,

de nem jön hír semmi sem,

az Urat kérdem,

ha számítása volt velem,

azért teremtett,

mért ó,

hogy nem terem tett,

általam, mely hozzá

méltó,

ráadásul

mi öröme abban,

ha meghalok?

A költő azt hiszi,

holnap 

nem szállanak föl a fecskék,

ha előbb ő versbe nem önti,

bizony a madarak

időnkint

föl szoktak szállani. 

Magatartásom miatt

Attól van,

ha lassan minden kicsúszik

alólam,

magatartásom miatt,

mi mástól lenne,

a világ tökéletes,

agyon nem ütne senki

egy árva verébfiat,

kinek is telne

öröme benne,

attól van,

ha túl sok eső esik és barmok bőgnek

az ólban,

magatartásom miatt

oly nagy a hőség,

ha nyár van és hideg,

amikor eljön a tél,

attól van,

magatartásom miatt

halak fordulnak föl

a tóban

és fényes napsütést a fürge gyík

magának már nem remél,

attól van,

magatartásom miatt

bújt el a Hold, nem világít

az éjben, mint illene,

attól van,

magatartásom miatt

fakóbb a nyíló virág itt,

s amikor ősz sétál ki a nyárból

önfeledten, orra bukik

a hóban,

ha nem figyelmeztetem,

attól van,

magatartásom miatt

nem érik be a szőlő szeme,

csak szárad a gerezden,

csupa csalán, ahol én járok,

úgy látszik, ez létem eleme,

attól van,

hogy kerülnek rég a puha percek,

maholnap

minden kicsúszik

alólam,

magatartásom miatt,

attól van,

hányszor énekelte már nekem

szőrmentén szárnyaló

sok díszes kanári, boldog herceg,

attól van,

magatartásom miatt,

hát jól van,

ha csupán

attól van.

Kosztolányi

Ma jó napom volt. Írtam négy oldalt. Aztán eszembe jutott Kosztolányi. És kihúztam két oldalt. Jobb lett az írásom. Sokkal jobb. Aztán kihúztam ismét egy oldalt. Még jobb lett az írásom. S hogy még jobb legyen, sorra húztam ki a mondatokat.

Megnéztem, mit ír Kosztolányi az írás rövidségéről. Hogy valami mégis maradjon az írásomból, ha már dolgoztam. Azt írja a mondatok kihúzásáról : „ Bizonyos írásokat csak így lehet kijavítani. Ilyenkor legfeljebb az író nevét szabad meghagynod. Ezt esetleg ki is lehet nyomtatni, vastag betűkkel, a munka nélkül, jeléül annak, hogy az illető csak szereplésre tart számot. Olyan vágy ez, melyet nem teljesíteni udvariatlanság.”

Igaza van ! Csupán szereplésre tartottam számot.

Ma jó napom volt. Írtam négy oldalt. Maradt ennyi : Elekes Ferenc.

Köszönöm néked, Kosztolányi !