2013. július 18., csütörtök



Nem tudja senki


Nem tudja senki,
élete mit is ér.

Van úgy, csak annyit,
mint elnyűtt, nyitva

felejtett fridzsidér.


2013. július 17., szerda

Az irodalomról



Van, aki fájva

A barlanglakó ember nem attól volt ember, hogy csak firkált a barlang falára. Meg kellett szereznie az élelmet, tűzre fát, fára száradó gúnyát.

Előbbre való a fizikai munka a bohóckodásnál. Mert az irodalom bohóckodás. Kedvtelés, fölösleges fájdalom. Van, aki fájva érzi jól magát. 


2013. július 13., szombat

Kényes kérdések



Kányádi Sándorhoz

Mit gondolsz, mégis,
van Isten, Sándor?

Kell, hogy legyen,
ki nézne be kend
háta mögé is?

Gondolom, néha
leülsz padodra - ha már van, -
merengőn, ebben a nyárban,
beérik-e a zab,
virágzik-e még a cseresznyefa,
zsenge tavaszban.

Mert ha ellátogatsz haza,
csak úgy jössz, mint egyén,
nem mint poéta.

Mi hír a hatos villamosnál,
mit lát Európa ablakainál,
ki tíz mázsa verset összerostált,
míg járt a fák hegyén?

És ugye, tudod,
hát hogyne tudnád,
minálunk gyűl, aki másít,

s kit vesz elő a féreg?
Hát éppen Tamásit,
mert tőle meg nem férhet.

 A világ ma  más itt,
elmentek rég a kényes-testű
szászleánykák,

kendervető-fáták
dojnákat felejtve,
Spanyolhont bejárták.

Mi hír most arrafelé,
hol furcsa nevük van
a faluknak?

Ha elmennénk mind oda,
tudnánk-e álmodni otthont
még magunknak?