2010. december 30., csütörtök

Sláger

Néha azt hiszem, sok semmi, sírni sem tudó, hidegszemű, formátlan gyermek jönne világra, ha a csecsemők nem fájdalomban születnének. Ami szép, legtöbbször szenvedésből jő elő, nem pedig léhaságból, örömből és boldogságból.
A jó slágerek is bánatból, vágyból, reményből állanak össze, nem elégedettségből, a nyugalom és biztonság kényelmességéből.
A zene  maga a szomorúság. Megkínozza az embert, lelkét csavarja, tereli, alakítja.
Miért van hogy sír az ember akkor is, ha nagy öröm éri? Sír, mert kínban születik a nagy öröm, midőn valami szépség suhintja meg a lelkét. Ez a helyzet a slágerekkel. Néha azt hiszem.


Néztem utánad,
hová is bújtál az évszakokban,
volt úgy, hogy féltem,
beborít a hó a hideg télben,

néztem utánad,
kitakar a szél, ha nem vigyázlak,
volt úgy, hogy vártam,
tegnapot, őszöket végig áztam.


2010. december 21., kedd

A sánta lány
 (Tamás vette észre)

Valami szépet hazudhatna róla,
mondaná a költőnek a sánta lány,
valami szépet hazudhatna róla,
ha már annyira tehetséges,
mondaná a költőnek a sánta lány,
kitalálhatná, mennyire kecses
a járása, mily könnyen libben el
a kirakatok előtt, s végig az úton,
amerre  sétál, szemének fényeivel,
valami szépet hazudhatna róla,
mondaná a költőnek a sánta lány,
de hallgat, cipője beszél helyette,
minden lépésnél nyikkan egyet,
mondja az igazságot, ilyet ki látott,
ezzel a hideg valóval kell neki immár
bejárni ezt az összetákolt,
és mégis tökéletes világot?

2010. december 19., vasárnap



Haiku


Tavaly a fecskénk 

nem tért vissza, remeg a
fán egy száraz ág.