2013. október 9., szerda


Krisztus szögei

Meddig pepecseltek
Krisztus szögeivel?
A sok melléütést
megunták
már a jósok,
rúgjatok belé,
tapossátok el,
ti rugdosók
és taposók. 


2013. szeptember 30., hétfő




A barátságról

Aki barátom,
ha bánt se bánom.
Ki nem barátom,
s útjában állok,
annak egy kő vagyok,
betörhet vélem 
minden ablakot.


2013. szeptember 26., csütörtök
















2013. augusztus 4., vasárnap



Közös vonások

Nincsenek közös vonásaink.
Egyazon vonaton utazunk,
ellentétes irányba haladunk.


2013. július 18., csütörtök



Nem tudja senki


Nem tudja senki,
élete mit is ér.

Van úgy, csak annyit,
mint elnyűtt, nyitva

felejtett fridzsidér.


2013. július 17., szerda

Az irodalomról



Van, aki fájva

A barlanglakó ember nem attól volt ember, hogy csak firkált a barlang falára. Meg kellett szereznie az élelmet, tűzre fát, fára száradó gúnyát.

Előbbre való a fizikai munka a bohóckodásnál. Mert az irodalom bohóckodás. Kedvtelés, fölösleges fájdalom. Van, aki fájva érzi jól magát. 


2013. július 13., szombat

Kényes kérdések



Kányádi Sándorhoz

Mit gondolsz, mégis,
van Isten, Sándor?

Kell, hogy legyen,
ki nézne be kend
háta mögé is?

Gondolom, néha
leülsz padodra - ha már van, -
merengőn, ebben a nyárban,
beérik-e a zab,
virágzik-e még a cseresznyefa,
zsenge tavaszban.

Mert ha ellátogatsz haza,
csak úgy jössz, mint egyén,
nem mint poéta.

Mi hír a hatos villamosnál,
mit lát Európa ablakainál,
ki tíz mázsa verset összerostált,
míg járt a fák hegyén?

És ugye, tudod,
hát hogyne tudnád,
minálunk gyűl, aki másít,

s kit vesz elő a féreg?
Hát éppen Tamásit,
mert tőle meg nem férhet.

 A világ ma  más itt,
elmentek rég a kényes-testű
szászleánykák,

kendervető-fáták
dojnákat felejtve,
Spanyolhont bejárták.

Mi hír most arrafelé,
hol furcsa nevük van
a faluknak?

Ha elmennénk mind oda,
tudnánk-e álmodni otthont
még magunknak?




2013. július 12., péntek




2013. június 26., szerda

Válasz Bölöni Domokos levelére


Ladányi

És ha most elgondolom,
mekkorákat ittunk mi, hárman, 
Lazics, Ladányi, s jómagam,
a Berlin-nevű, bukaresti restiben,
-a hetvenes években,-
mikor már nem lebbentek a lányok
szoknyái, mert a szűk lett a divat,
s a mozdulat, hogy rántottak 
mindegyre rajta, lefelé,
s már felejtették, a rántotta
levesbe kell-é?
Mi is siettünk inni, s enni,
életünk nem volt több a percnél,
utána pedig semmi, semmi.


2013. június 6., csütörtök

Csodámra járok



Csodámra járok,
lám, még mindig élek,
mikor nincs már ok,
semmi cél, se eszme,
strapabíró lélek,
várakozás esz meg!


2013. április 7., vasárnap




A szervezett séta

Bismarck idomította így
a Reichstagot, tehette,
mert nem csak bajjal, de
korral is jár az ész, állva
ordított a népnek, mintha
csak neki lett volna kitalálva
a május, a piros cseresznye,
utat mutatott, mely elvezet
valahová, különösen,
ha ő jár legelöl és szervezett
a séta, ő mondja meg, merre,
s meddig mehetsz  az úton,
mely ki van már jelölve,
de csakis általa, jaj, mennyire
ismerős ez a mozdulat, hej,
mennyire ugyanaz minden,
semmi nem változik soha,
sem odafönt, sem idelenn.

2013. február 25., hétfő




Hangulatjelentés

Úgy vagyunk,
mint az időjárás,
amikor a szél is
megbolondul,
erős lökések
kísérnek,
szólhat zene,
nem vidít föl,
nem kell
az ének.


2013. február 10., vasárnap

Szék




Magány

Az én magányom különleges
magány,
nem olyan, mint a remetéé,
akit az Isten, ha elunja magát,
olykor meglátogat,

az én magányom a szekrény
hátsó lábának magánya, amibe láb
soha bele nem botlik,

az én magányom a rég kitörött
létrafogak magánya, amit már
el is felejtettek,

az én magányom különleges
magány,
nem olyan, mint a kupáscserépé,
ahová a varjak pihenni járnak,

az én magányom a sokak magánya,
akikkel  senki nem törődik,

az én magányom különleges
magány,

pont olyan, mint a te magányod,
vagy olyan, mint az ő magánya,
néha pedig
pont olyan, mint a mi magányunk