Sláger

Néha azt hiszem, sok semmi, sírni sem tudó, hidegszemű, formátlan gyermek jönne világra, ha a csecsemők nem fájdalomban születnének. Ami szép, legtöbbször szenvedésből jő elő, nem pedig léhaságból, örömből és boldogságból.

A jó slágerek is bánatból, vágyból, reményből állanak össze, nem elégedettségből, a nyugalom és biztonság kényelmességéből.

A zene  maga a szomorúság. Megkínozza az embert, lelkét csavarja, tereli, alakítja.

Miért van hogy sír az ember akkor is, ha nagy öröm éri? Sír, mert kínban születik a nagy öröm, midőn valami szépség suhintja meg a lelkét. Ez a helyzet a slágerekkel. Néha azt hiszem.

Néztem utánad,

hová is bújtál az évszakokban,

volt úgy, hogy féltem,

beborít a hó a hideg télben,

néztem utánad,

kitakar a szél, ha nem vigyázlak,

volt úgy, hogy vártam,

tegnapot, őszöket végig áztam.