Egyke

Ki nem csinált

sok porontyot,

nincsen, akit

dologra fogjon,

ha egy van, tűri,

hogy csak nyafogjon.

Három portré

Bözödi György

Arra kért engem egy napon,

ha találkozom Szakál Mózsival

Bözödön,

emeljem meg a kalapom,

s mondjam meg neki:

amit ígért, nem kaptam meg,

de azt is

köszönöm.


Cseke Gábor

Fejbevágták

egy lapos kitüntetéssel,

s szóltak, hékás,

az emberiség vonat, nem vár,

máskor ennyire ne késs el,

meg is rótták a költőt,

hogy a Jelentéssel

elpepecselt egy fél,

vagy egész emberöltőt.

Markó Béla

Apám asztalos volt,

azt mondtad, egyszer

meglátogatsz minket,

de most

már késő.

Kezéből kiesett

a véső,

pedig ő tudta legjobban,

milyen a jó szonett,

a végső.

Utólag

Hol kell kikötni

majd a szigeten?

Ne oktass,

ne taníts,

ne mondd meg,

mi a jó,

miután

elment rég

a hajó.

Jó vers!

Írt ma egy verset az én barátom, Komán János. Itt írta, ehelyt, Marosugrán. Boldogságból elég ez nekem a mai napra:

Komán János: Kései költői kívánság

Megritkultak a merész szavak,
bölcsebb lett a hallgatás,
megszáradt, égne, várakozik,
akár egy öreg farakás.

Ide tettem a vers első négy sorát. Nagy igazságot mondott ki véle ez a Komán János! És gyönyörű költői képet talált e nagy igazsághoz. Gyönyörűt és egyszerűt! "...akár egy öreg farakás" 

Nem kell a jó versért nagyon messzire menni. Úgy látszik, nem kell. 

Evereszt

Valaki már akkor fölmászott  az
Everesztre,
mikor én az első bálba voltam
eleresztve.

Látom a jövőt !

Peches az emberiség.

Ha majd leállnak

mind a szélerőművek,

felrobban a szél.

Törvény

Hogy jön ahhoz?

Legyen akárki. Legyen. De hogy jön ahhoz, hogy előáll, s azt mondja, egyedül ő tudja, mi a jó és mi a nem jó? Hogy jön ahhoz?

Hát úgy jön ahhoz, amiképpen a macskám. Nagy bátran fölfutott a meggyfára, lejönni nem tud és nem mer. Csak nyávog odafönt és tanácstalan. Találgatja, mitévő legyen. Csak nyávog, szédül, kapaszkodik. És fél. Én pedig aggódom érte, nehogy leessen.

Fentről más a kilátás. Annyira más, hogy már földre se néz. Csak fölfelé. De messze az ég, oda se lát. Lebeg, s hebeg.

  

De aki előáll, s azt mondja, egyedül ő tudja, mi a jó és mi a nem jó, hogy jön ahhoz, hogy szorult állapotában is tanácsot osztogasson? A népnek.  Hogy jön ahhoz?

Hát úgy jön ahhoz, hogy megtanulta a törvényt: valamit mindig osztogatni kell. A népnek. Javakat, célt és reményt. Mert azt szereti a nép, ha osztogatnak. Ha a népnek osztanak, azt a nép is osztja. Egyetért. Ez a törvény.