Szertartás

 ( Az író temetése)

Feketén megvillant

sok fontos ember,

lehajtott fővel, szomorún,

midőn egy pántlikát

rakosgatott

a gyászra megfont koszorún.

Könnyű volt látni át

a hamisság résein :

úgy tettek,

mintha csak ők tudnák,

mi szép, s mik azok a

rút tettek,

amiket ők el nem követtek,

mulattak aztán

az esemény után,

ó, persze, okosan,

felejtve, hogy csupán

a dob, s harang különb

talán, ha hangosabb.